Megannyi zseniális sci-fi könyv szerzője, Arthur C. Clarke nem sokkal a 90 éves korában bekövetkezett (2008) halála előtt azt nyilatkozata,

tekintsük nyugodtan elhanyagolható mellékkörülménynek, hogy több mint harminc éve nem járt ember a Holdon,

mert egy szép napon majd úgyis visszatérünk - utána pedig a világűr meghódítása következik. Számos nagy földrajzi felfedezést követett időleges megtorpanás, miért is lenne hát most máshogyan. Vagy miért is ne lenne.

A Clarke által vázolt forgatókönyvben ott szerepel a Mars-utazás meg más naprendszerek elérése automata szondákkal. De nem kétséges, mi jön utána: a világűr olyan űrhajósok segítségével történő meghódítása, akik az út során hibernálva lesznek. De az is lehet, hogy egyszerűen feltöltik majd az agyukat: "amikor a testük kezd elhasználódni, akkor egyszerűen átviszik majd a gondolatainkat egy gépbe, és így a személyiségük halhatatlanná válik".

Mindebből leginkább az derült ki, hogy Clarke lényegében még ugyanott tartott, mint 1962-ben, több mint negyven évvel korábban, amikor megírta A jövő körvonalai című könyvét. Vagyis jósolgatott. Ezt persze mindig roppant szórakoztatóan tette. Alig véve tudomásul, hogy 1962 óta kialakult egy jövőkutatás nevű tudomány, amelynek eredményeire agg kora ellenére felfigyelhetett volna. Nemzetközi konferenciákat rendeztek addigra és akkora kutatási anyagokat adtak ki, amelyek kizárólag CD-n jelentek meg, mert máskülönben behajlott volna alattuk az íróasztal. Ma már mindezek a Google-felhőben vannak, és elérhetők, mint virtuális könyvek.

Hogy magával a jövőkutatással hol tartunk bő másfél évtizeddel Clarke jóslatai óta, azt inkább ne részletezzük. Aki kicsit is elmerült a fenntarthatóság lehetőségeinek vizsgálatában, tudhatja: azóta

Tény, hogy bár technikailag folyamatosan adott rá a lehetőség, mégis több mint 50 éve, 1972. december 11-én járt utoljára ember a Holdon. Az Apollo 17 űrhajó legénysége, Eugene Cernan és Harrison Schmitt, 75 órát töltött a Holdon. Azóta nem volt újabb emberes holdraszállás.

Tudjuk, a NASA tervei szerint 2025-ben újra embereket küldenek a Holdra az Artemis-program keretében. A projekt célja, hogy tartós emberi jelenlétet hozzanak létre égi kísérőnkön.

Sokat olvashatunk tervezett Mars-utazásokról is. Elon Musk, a SpaceX alapítója és vezérigazgatója elkötelezett e téren. Eleinte 2023-ra tervezte a Mars-utazást, 2016-ban pedig bejelentette, a SpaceX célja, hogy 2024-ben (mindjárt itt van!) több ember küldjön a Marsra, és 2060-ig egy millió embert telepítsen a bolygóra.

Nem kell különösebben szkeptikusnak lennünk ahhoz, hogy a túlnépesedés, a környezetpusztítás, a megállíthatatlan klímaváltozás és a fenyegető globális energiaválság, a nagy valószínűséggel jósolható gazdasági világkrízisek és -járványok, valamint nem utolsó sorban a háborús fenyegetettségek árnyékában az utóbbi terv teljes képtelenségnek tűnjön. 

Egymillió ember Marsra-telepítésének akkora a forrásigénye (anyag, energia, pénz) amely javak ha rendelkezésünkre állnának, talán még a vesztébe rohanó emberi civilizációt is meg lehetne menteni - a Földön.

A hitech technológiákat számba véve érdekes összehasonlítást tett Szegi Hunor barátom. Ezt írja a Facebookon:

Egymás után elolvastam a legfrissebb (2016) és a legrégebbi CES-ről szóló index cikket (2001). Akkor még érintő-képernyős kütyükről szó sem volt (se okostelefon, se tablet). Újdonság volt, hogy a telefon lejátszik mp3-at és 64 MB-s cserélhető memóriája is volt a csúcsgépnek. (A két éve megjelent (tehát 2016-ban egyáltalán nem csúcsgép Samsung Galaxy S5-be 128 GB-os memória is rakható. Nem tűnik nagy különbségnek leírva, de ez 2000-szer annyi! És van 2 TB-s SD kártya is most, ami még 15-szor ennyi.) Asztali mp3 lejátszó is megjelent 30 GByte-os merevlemezzel (ma a 3TB-s nem rendkívüli, ez 100-szor akkora), ami 56 kbps modemmel is rendelkezett (ez vezetékes, ma egy minimál vezeték nélküli router is több mint 1000-szer ilyen gyors). Wireless hálózatot is bejelentettek (nem WiFi-nek hívták). Okosóra is volt, ami SMS-t (vagy ilyesmit) tudott 100 karakter hosszban megjeleníteni. És a GPS is létezett már, szintén órában is. Sőt, headsettel egy órán keresztül lehetett hangvezérelni telefont. Kamerában DVD író volt, úgy tűnik, pendrive-szerű adattárolók még nem jelentek meg a piacon (bár rákerestem, elvileg létezett ilyesmi, csak talán nem piacérett szinten). Interaktív TV és WAP-os személyhívó is létezett.

A mesterséges intelligenciát csak a hangvezérlés képviselte, legalábbis a cikkben. Természetesen virtuális valóság és 3D kamera, no meg drón és önmagát vezető autó sem volt terítéken. Villanyautót sem mutattak be (bár korábban is léteztek, csak nyilván nem túl használható kiadásban). A fitnesskütyük is újak.

 

2016: http://index.hu/…/2016/ces/2016/01/04/ces_2016_vr_dron_auto/
2001: http://index.hu/tech/hardver/kutyu/

HiTech Szuperkütyük 2001-ben és 2016-ban - összehasonlítás. Fejlődik a tudomány, hi tech kutyü akkor és most. Virtuális valóság és mobiltelefonos technológia

Könyv - könyvajánló - új könyvek - Georg Klein: Üstökösök - Három öntörvényű élet - Corvina

A szerzőről: A deportálóvagonból megszökött Klein György már Svédországban vált kutatóorvossá. Több mint harminc éve vezeti a stockholmi Karolinska Intézet Tumorbiológiai Osztályát. Esszéi megújulni mindig kész szellemének a a lenyomatai. A lenyűgöző műveltségű tudós gondolatmeneteiben egymásba olvad természettudományos okfejtés filozófiai vagy erkölcsfilozófiai meggondolásokkal. Az emberiség irodalmi öröksége is fel-felvillan. És megjelenik a magyar kultúra hagyománya is ezekben az esszékben, az a hagyomány, amelyet Georg Klein nemhogy megtagadott volna az évtizedek során, de mindvégig merített belőle.

Georg Klein: Üstökösök

Három öntörvényű élet

Új esszékötetében Georg Klein három kiemelkedő jelentőségű alkotó, a zeneszerző Bartók Béla, a genetikus Seymour Benzer és az orvosi Nobel-díjjal kitűntetett botanikus Barbara McClintock pályájának bemutatásával és munkásságának elemzésével nagyszabású szellemi kalandozásra invitálja az olvasót. A közös vonásokat keresi és mutatja fel a három öntörvényű életben, miközben a laikus számára is érthetővé teszi életművük úttörő jelentőségét, a genetikai és a molekuláris biológiai kutatások és eredmények lényegét. A szerzőt ugyanaz a szenvedély hajtja, mint hőseit: a gondolkodás szenvedélye, a művészet, a tudomány, a másik ember, a világ működése iránti olthatatlan érdeklődés.

[A zeneszerző] Vágytam rá, hogy megírhassam ezt az esszét, talán azért, hogy beszívhassam azt a tiszta levegőt, amely körülveszi Bartókot. Tudtam, hogy találhatok valamit Bartókban túl azon, amit minden nagy, halhatatlan zeneszerzőben megtalálhatok. A többiekhez hasonlóan Bartókot is a fenomenális zenei tehetsége teszi halhatatlanná. De az ő sajátos, félénk és magabiztos, előzékeny de hajlíthatatlan, halk szavú de a nácizmussal és az elnyomás más formáival szemben megalkuvás nélkül fellépő személyisége adja meg életműve végső formáját. És még valamit, túl az életművén. A példát, mindannyiunk számára. A példát, hogy mi még az ember, vagy mi lehet még az ember.

[A genetikus] Egyáltalán nem érdekelte a vallás. Ennek ellenére a nagy zsidó ünnepeken eljárt a zsinagógába, apja iránti tiszteletből. Apja mellett ült a padban, de imakönyv helyett fizikakönyvet tartott az ölében. Apja úgy tett, mint aki nem látja, fia iránti tiszteletből.

[A botanikus] Rhoades mindig ámulattal nyilatkozott arról, hogy McClintock mennyi mindent lát a mikroszkópban. Amikor ezt egyszer neki is elmondta, Barbara azt válaszolta: „Tudod, amikor egy sejtet nézek, akkor leereszkedem abba a sejtbe, belépek és körülnézek.”