Megannyi zseniális sci-fi könyv szerzője, Arthur C. Clarke nem sokkal a 90 éves korában bekövetkezett (2008) halála előtt azt nyilatkozata,
tekintsük nyugodtan elhanyagolható mellékkörülménynek, hogy több mint harminc éve nem járt ember a Holdon,
mert egy szép napon majd úgyis visszatérünk - utána pedig a világűr meghódítása következik. Számos nagy földrajzi felfedezést követett időleges megtorpanás, miért is lenne hát most máshogyan. Vagy miért is ne lenne.
A Clarke által vázolt forgatókönyvben ott szerepel a Mars-utazás meg más naprendszerek elérése automata szondákkal. De nem kétséges, mi jön utána: a világűr olyan űrhajósok segítségével történő meghódítása, akik az út során hibernálva lesznek. De az is lehet, hogy egyszerűen feltöltik majd az agyukat: "amikor a testük kezd elhasználódni, akkor egyszerűen átviszik majd a gondolatainkat egy gépbe, és így a személyiségük halhatatlanná válik".
Mindebből leginkább az derült ki, hogy Clarke lényegében még ugyanott tartott, mint 1962-ben, több mint negyven évvel korábban, amikor megírta A jövő körvonalai című könyvét. Vagyis jósolgatott. Ezt persze mindig roppant szórakoztatóan tette. Alig véve tudomásul, hogy 1962 óta kialakult egy jövőkutatás nevű tudomány, amelynek eredményeire agg kora ellenére felfigyelhetett volna. Nemzetközi konferenciákat rendeztek addigra és akkora kutatási anyagokat adtak ki, amelyek kizárólag CD-n jelentek meg, mert máskülönben behajlott volna alattuk az íróasztal. Ma már mindezek a Google-felhőben vannak, és elérhetők, mint virtuális könyvek.
Hogy magával a jövőkutatással hol tartunk bő másfél évtizeddel Clarke jóslatai óta, azt inkább ne részletezzük. Aki kicsit is elmerült a fenntarthatóság lehetőségeinek vizsgálatában, tudhatja: azóta
tudományos szempontból a jövő súlyos fenyegetés és nem fényes távlat. A tét az emberiség túlélése, nem pedig az Univerzum meghódítása
Tény, hogy bár technikailag folyamatosan adott rá a lehetőség, mégis több mint 50 éve, 1972. december 11-én járt utoljára ember a Holdon. Az Apollo 17 űrhajó legénysége, Eugene Cernan és Harrison Schmitt, 75 órát töltött a Holdon. Azóta nem volt újabb emberes holdraszállás.
Tudjuk, a NASA tervei szerint 2025-ben újra embereket küldenek a Holdra az Artemis-program keretében. A projekt célja, hogy tartós emberi jelenlétet hozzanak létre égi kísérőnkön.
Sokat olvashatunk tervezett Mars-utazásokról is. Elon Musk, a SpaceX alapítója és vezérigazgatója elkötelezett e téren. Eleinte 2023-ra tervezte a Mars-utazást, 2016-ban pedig bejelentette, a SpaceX célja, hogy 2024-ben (mindjárt itt van!) több ember küldjön a Marsra, és 2060-ig egy millió embert telepítsen a bolygóra.
Nem kell különösebben szkeptikusnak lennünk ahhoz, hogy a túlnépesedés, a környezetpusztítás, a megállíthatatlan klímaváltozás és a fenyegető globális energiaválság, a nagy valószínűséggel jósolható gazdasági világkrízisek és -járványok, valamint nem utolsó sorban a háborús fenyegetettségek árnyékában az utóbbi terv teljes képtelenségnek tűnjön.
Egymillió ember Marsra-telepítésének akkora a forrásigénye (anyag, energia, pénz) amely javak ha rendelkezésünkre állnának, talán még a vesztébe rohanó emberi civilizációt is meg lehetne menteni - a Földön.
